A tájak illúziói rakódnak le a tudatban, utazásaink elsuhanó emlékképei, de van,
aki minden nap ugyanazt a környezetet nézi. A közeg, amelyben élünk befolyásolják
érzelmeinket, gondolatainkat, ritkán látjuk kívülről saját életünket. Mindenkiben kialakul
egy képzeletbeli táj, mely kedves emlékekkel bír, vagy éppen a rossz emlékek miatt nem
vagyunk képesek szabadulni tőle. Magunkban hordozzuk ezeket, a tájelemeket,
alakítjuk, stilizáljuk, önmagunkhoz idomítva saját érzéseink hordozóivá válnak.
Zirczi Judit Tájábrázolásai nem romantikus, nosztalgikus természeti képek,
pillanatnyi illúzió ábrázolását elhagyva egyszerűsíti, és így elvont jelentéssel ruházza fel a
látszólag objektívnek tűnő képi elemeket. Az ipari táj eddig kietlennek hitt világát
alakítja át, korunk létformáját mutatja be, még azt is megkockáztatjuk, hogy a modern
ember létalapjait feszegeti környezetének bemutatása által. Az ember végleg elszakadt a
természettől, így a természetes környezet is már csak rezervátum, saját teremtett
világában képes csak élni. A festmények a klasszikus modernizmusban létrejött
absztrakciók eredményeit felhasználva, egyszerre ábrázolnak, és mint önálló
képarchitektúrák elszakadnak a tárgyi valóságtól. A szemlélődő, kívülről figyelő ember
felfogása és tárgyával azonosuló, azt antropomorfizáló alkotói hozzá állás kettőssége
alakítja festészetét. Lírai konstruktivizmus valójában ez a festészet. Mert a rezignált,
sokszor hűvös ábrázolás mögött érzéki módon megmunkált felületeket, finom
színharmóniákat, disszonáns, expresszív formaalkotásokat találunk. Metafizikus tájak
ezek, mert jelentésük nehezen körülírható, feltörő érzések katalizátorai, amelynek része a
ridegnek tűnő ipari környezetben megtalált szépség, vagy az általunk teremtett
mesterséges világ szorongó kisugárzása. Fő motívuma a paksi erőmű komplexumának
fragmentumai, amely már önmagában is szimbolikus jelentéssel bír, de ez a jelentés
összetett és ellentmondásos. Mintha a labirintus ősi, archetipikus eleme élne tovább,
mert ugyanazzal a talányos és kiismerhetetlen jelentéssel bírnak korunk építményei is.
Zirczi Judit festményeiben a már tradíciónak nevezhető képalkotó megoldások
ötvöződnek, tájképeiben az ikonokra, vagy a trecento festészetre jellemző stilizált
téralakítás, vagy plasztikus síkábrázolás felfogása egyaránt szerepet kap. A kubizmus, és
annak hatása, mely a 20. század festészetére oly jellemtő volt, ebben a festészetben is
szerepet kap, ma már a modernizmus öröksége is festészeti tradíció lett. Zirczi Judit
festészete összetett, szintézisre törekvő alkotói utat ígér, tudatosan, vagy tudattalanul
jelképeket teremt, amelyek létünk kifejezőivé válhatnak.
Gaál József
